„Mennyi idő alatt lesz egy ilyen reggeliből megrendelés?” – kérdezte a mellettem ülő férfi, miközben a kávéját kavargatta. „Nálam fél év volt” – felelte a túloldalon egy könyvelő hölgy. „Nálam két év, de azóta is abból élek” – tette hozzá egy fotós a szemközti székről.
Ott ültem közöttük az első vállalkozói reggelimen, egy zsebnyi frissen nyomtatott névjegykártyával, és azon gondolkodtam, mit keresek én itt. Huszonkét évig főztem mások konyhájában, éttermekben, egy szállodában, legutóbb egy menzán. Tavaly tavasszal vágtam bele abba, hogy kisebb rendezvényekre, családi ebédekre főzzek a saját nevemen. A főzéshez értek. Ahhoz, hogyan kell magamról beszélni egy asztalnál idegenek előtt, kevésbé.
Azon a reggelen megtanultam, hogy a kapcsolatépítés nem árusítás. Senki nem vett tőlem semmit, viszont a cukrász, akivel az asztal végén összebeszéltünk, két héttel később felhívott, hogy közösen vállaljunk egy ballagási ebédet. A könyvelő hölgy pedig adott egy jó tanácsot: „Ne ígérj olyat, amit a konyhád nem bír el.”
Ez a mondat hetekig a fülemben csengett, csak egészen más értelemben, mint ahogy ő gondolta.
A több megrendelés ugyanis nagyobb sütőt és egy második indukciós lapot jelentett otthon, és az első próbafőzésnél, mikor a sütő is ment, meg a lapok is, lecsapott a biztosíték. A házban már volt három fázis, ezért eleinte nem értettem, mi a gond. Egy fórumon találtam meg a választ, ahol valaki hosszan leírta, hogy náluk is ugyanez történt, és végül a Szanita7 Energy segítségével rendezték az ügyet. A hozzászólás alatt mások is kérdezgettek, többen éppen azt, mennyi a 3×25 amper bővítés ára. A válaszoló nem írt számot, csak annyit, hogy nála a felmérés után derült ki minden, és azóta nyugodtan főz.
Megnyitottam az oldalukat, és ott olvastam először azt a mondatot, ami helyre tette a fejemben a dolgot. Nem csak egy fázisról háromra váltásnál, hanem meglévő három fázis esetén is szükség lehet arra, hogy megnöveljék az úgynevezett névleges áramot, amit teljesítménybővítésnek is hívnak. Vagyis nálam nem a fázisok száma volt kevés, hanem az, amennyit egyszerre kibírnak. Arra is magyarázatot kaptam, miért nem szólt erről senki korábban. Az oldal szerint az a szerelő, aki az új gépeidet beköti, sokszor csak azzal foglalkozik, amiért hívtad, a villanyóra körüli ügyekkel nem. Nálam pontosan így történt: a sütőt szakszerűen bekötötték, a többiről pedig nem esett szó, mert senki nem kérdezte.
Tudni akartam, mi a 3×25 amper bővítés ára, de a válasz ugyanaz volt, mint a fórumon: ezt nem egy táblázat dönti el, hanem az, amit a szerelő a mérőhelynél talál. Egy szakácsnő ezt érti: egy ballagási ebédnél is csak akkor tudom, mennyi munka lesz vele, ha előbb láttam a konyhát, ahol főzni fogok.
Kértem egy visszahívást az oldalon. Másnap délelőtt csörgött a telefon, éppen hagymát pároltam, úgyhogy fakanállal a kezemben beszéltem velük. Türelmesen végigkérdezték, milyen gépek mennek egyszerre, és megbeszéltük, hogy egy regisztrált villanyszerelő, akit ők közvetítenek ki, megnézi a mérőhelyet. Elmondták azt is, hogy az engedélyeztetéssel sem kell egyedül megküzdenem.
A felmérés óta van a kezemben egy árajánlat, ami a mi konyhánkra szól, nem egy általános becslés. Az engedélyezés folyamatban van, addig a sütőt és a lapokat felváltva használom, mint egy szűk éttermi konyhában a csúcsidőben. Megy ez, csak figyelni kell.
A következő vállalkozói reggelin már én kérdeztem meg az újonnan érkezőt, mennyi idő alatt lett neki megrendelés. Utána pedig elmeséltem a sütő történetét is, mert rájöttem, hogy a kapcsolatépítés néha egészen gyakorlati dolog: egy jókor elhangzó ajánlás többet ér egy egész pakli névjegykártyánál. A névjegykártyáim hátuljára azóta néha egy második nevet is felírok, ha valaki villanygondokról panaszkodik az asztalnál. Ez a név a Szanita7 Energy, mert hiszem, hogy rájuk nem lehet panasz, és szívből ajánlom őket mindenkinek.
